1. Mi az a közelmikrofonozás és miért használjuk?
Közelmikrofonozásnak hívjuk azt, amikor a mikrofont a hangforráshoz, például hangszerhez közel helyezzük el. Azonban ennél többről van szó. A hangforrás és a mikrofon közötti távolság gyakran kisebb, mint a normál hallgatási távolság. Ez megváltoztathatja a hang érzékelését. Hangszerek esetében maga után vonja azt is, hogy a mikrofon annyira közel kerül, hogy a hangszer hangját már nem halljuk teljes egészében. Ez néha jól jöhet, amennyiben csak egy karakteres hangot kívánunk felvenni. Más esetekben viszont a hangszer teljes hangképére szükségünk lehet.
A közelmikrofonozást azért használjuk, hogy a hangforrásból a lehető legnagyobb hangnyomást (SPL) kaphassuk – de minden más közeli vagy távoli hangforrásból a lehető legkevesebbet. A közelmikrofonozás lehetőséget teremt a tisztább kevert anyag létrehozására is. A közelmikrofonozás továbbá csökkenti az akusztikus visszacsatolás (gerjedés) veszélyét hangosítóberendezés használata esetén, mivel a mikrofon a közelsége révén kevesebb gaint igényel.
2. Felvétel, vagy hangosítás?
A mikrofon kiválasztása hagyományosan azon múlik, hogy milyen célra kívánjuk használni. Nagyon gyakori, hogy a hangmérnökök egy típust használnak a felvételhez és egy másikat ugyanannak a hangszernek a hangosításához. Nem lenne rossz, ha egy mikrofon kiszolgálná mindkét felhasználási területet.
Felvételhez általában előnyösebb az a mikrofon, amely egyáltalán nem, vagy csak kevés hangszínkorrekciót igényel. Ez a hangszer hangján, hangszínén és transzparenciáján múlik. Hangosítóberendezés esetében az a kérdés, miként tudnánk a lehető legnagyobb hangot kapni, széles és stabil gerjedési határ megtartásával.
Amikor ez a két elvárás találkozik egyazon mikrofonban, mindenki boldog. De azért ezt ne vegyük magától értetődőnek.
A DPA számos mikrofonnal rendelkezik, amelyek felvételhez és hangosításhoz egyformán alkalmasak:
d:dicate™ felvételi mikrofonok
3. Hallgassuk meg a hangforrást
A mikrofonokat elég gyakran a múltban gyökeredző gyakorlat, vagy ipari tradíció alapján választják ki. A választott mikrofont bizonyos pozícióban helyezik el a hangszer előtt, mert mindenki így csinálja.
Jobb a saját ízlés, mint a hagyomány előtti alázatoskodás, inkább hallgassuk meg a közelmikrofonozással felvenni kívánt hangszert. Dugjuk közel a fülünket és járjuk körbe az egész hangszert.
Azután fogjunk egy mikrofont és tegyük ugyanezt. Fejhallgatóval hallgassuk, ahogy a mikrofonnal körbepásztázzuk a felületet, húrokat, tölcsért, kávát, a hangszer testét. Fogjunk egy másik mikrofont és ismételjük meg az eljárást. Ha irányított mikrofonról van szó, hallgassuk meg tengelyirányból és elfordítva is.
Ezalatt hallani fogjuk, hogy minden hangszernek más és más, egyedi hangzása van. Nincs két cselló, fuvola, szaxofon, lábdob, stb. amely egyformán szólna. Minden egyes hangszerhez más pozíció szükséges.
A gyakorlott hangmérnök számára is fontos, hogy egyensúlyban legyen a tapasztalat és a tudás, tiszteletben tartva a zenészeket és a hangszerek hangját. Meg kell bizonyosodni arról, hogy jól halljuk, és a feladatnak legjobban megfelelő mikrofont és elhelyezést választjuk. Így valósíthatjuk meg el a legjobban szóló megoldást és a legjobb munkakörülményeket is.
4. Mi az a hangtér?
A hangforrások komplexek, különösen a közeli térben. A hangszerek bizonyos részei pontsugárzóként viselkedhetnek. Más részei vonalsugárzóként, vagy sík forrásként. Ezért van az, hogy az észlelt hang, hangszín rengeteget változik, ahogy a mikrofont a hangszer közeli terében mozgatjuk. A pontsugárzó hangereje 6 dB-t esik a távolság duplázásával. A vonalsugárzók 3 dB-t esnek, a sík források pedig egyáltalán nem esnek. Egy bizonyos távolságból (néhány méterrel távolabb) a hangszer végül is pontsugárzóvá válik, de közelről számos elméleti modell lehetséges. Ezért fontos meghallgatni a hangszert, mielőtt bemikrofonozzuk.
A gyakorlatban a hangtér viselkedésétől is függ a távolabbi források hangzása.
5. Mennyire hangos?
Amikor közelmikrofonozáshoz választunk mikrofont, bizonyosodjunk meg arról, hogy a mikrofon illeszkedik a hangszer hangnyomásához. Hangos, vagy halk a hangforrás? Figyeljünk arra, hogy a hangerő csúcsok, illetve tranziensek könnyedén elérhetik az átlagszint feletti 20 dB-es (10 szeres!) hangerőt.
A mikrofon dinamika tartománya minden esetben meg kell hogy egyezzen a hangforrás hangnyomás (SPL) értékével. Amennyiben a hangforrás hangnyomása túl nagy a mikrofon (és az azt követő lánc) számára, a jel torzulni, végül clippelni fog. Amennyiben a hangforrás hangnyomás értéke túl alacsony a mikrofon számára, a jelet befolyásolni fogja a mikrofon által létrehozott saját zaj. A DPA mikrofonok hangos hangszerekhez megfelelő magas SPL-t szolgáltatnak, amelyek a jel, de leginkább az előerősítő, vagy vezeték nélküli adó clippelését okozhatják, tehát ellenőrizzük, hogy a további audió lánc is képes-e kezelni a magas SPL-t. Ha a jel egyszer már clippelt, arra nincs orvosság, tehát inkább kerüljük el. Ha nem vagyunk biztosak abban, mennyire lehet hangos a hangforrás, inkább válasszunk nagyobb SPL-t kezelni képes mikrofont.
6. Visszaverő felületek
Az egyik legfőbb oka a közelmikrofonozás alkalmazásának, hogy megszabaduljunk más hangforrásoktól. Azonban néha megfeledkezünk arról, hogy a visszaverődések is viselkedhetnek járulékos és nemkívánatos hangforrásként.
Ha irányított mikrofont választunk, azt az elsődleges hangforrás felé kell irányítanunk. A „süket“ oldalát pedig a nemkívánatos hangforrás irányába. Azonban ez nem járható út, amennyiben az elsődleges hangforrás, vagy más akadály visszaveri a nemkívánatos hangokat a mikrofonba. Így a nemkívánatos hangok szintén felvételre kerülnek. Ezzel a jelenséggel találkozhatunk néha, amikor a mikrofont egy nagytestű hangszer, vagy hangfal elé helyezzük.
A mikrofon olyan irányban áll, hogy a „süket“ oldala néz a hangforrás felé. Azonban amikor egy visszaverő felület kerül a mikrofon elé, a nemkívánatos hang visszaverődik a mikrofonba.
A visszaverődés lehet a fésűszűrés forrása is (lásd a 9. pontot) azáltal, hogy kis késéssel adja vissza a hangot saját magának.
7. A mikrofon viselkedése – irányítottság
Az irányított mikrofonok (mint a kardioid, vagy szuperkardioid iránykarakterisztikások) tengelyirányból fogadják a hangokat és fokozatosan elnyomják azokat, ahogy a mikrofont elfordítjuk és a hang oldalirányból érkezik.
Azonban két különböző márkájú, de ugyanolyan iránykarakterisztikájú mikrofon, például két kardioid, vagy két szuperkardioid nagyon eltérően szólhatnak, még ha az elnevezésük szerint egyformák is.
Miután az oldalról érkező hangok az elképzelt hangkép alapjául szolgálhatnak, a mikrofon simasága az oldalirányú hangokat illetően létfontosságú. Amikor mikrofont választunk, figyeljük az oldalirányú hangzást. A DPA mikrofonok kiemelkedően jól viselkednek ebből a szempontból.
A hangzás kiegyensúlyozottságának művészete egyben az elhelyezés és irányítás művészete is. Például szuperkardioid mikrofont (mint a d:vote™ 4099G hangszermikrofon) használva egy akusztikus gitár hangjának felvételéhez, azt a 12. bund körül kell elhelyezni úgy, hogy a hangnyílás felé nézzen. Másik lehetőség, hogy közelebb helyezzük a hangnyíláshoz és a bundok felé néz. Persze az említett kettőn belül több lehetőség is kínálkozik az elhelyezésre.
A mikrofon tengelyirányú és oldalirányú hangjaival való foglalatosság az adott szituációban elérhető legjobb hangzás létrehozásának részét képezi.
8. A mikrofon viselkedése – proximity effekt
A proximity effekt mélyhang emelést okoz, amikor a hangforrás közelebb kerül egy irányított mikrofonhoz. Például, ha egy énekes közelebbről énekel a mikrofonba, több basszus adódik a hangspektrumhoz. Abban az esetben is ez történik, ha egy irányított mikrofont közelebb helyezünk a hangszerhez.
A proximity effekt létezik az egyirányú mikrofonok esetében, mint a kardioid, vagy szuperkardioid, de nem alakul ki a gömb (többirányú) mikrofonoknál.
Az effekt kevésbé feltűnő a széles kardioid iránykarakterisztika esetében, és az irányítottsággal együtt növekszik. Általánosságban elmondható, hogy a nyolcas és szuperkardioid mikrofonok nagyobb proximity effektet okoznak, mint a széles, vagy hagyományos kardioid iránykarakterisztikás mikrofonok.
Ez az oka annak, hogy néhány felvételi mikrofont (például a d:dicate™ felvételi mikrofont) úgy terveztek, hogy a hangforrástól bizonyos távolságban kell használni. Más mikrofonokat (például a d:facto™ kézi mikrofont és a d:vote™ hangszermikrofont) a hangforráshoz közel kell elhelyezni.
Azonban a proximity effektet akár „mély hangszínszabályzóként“ is használhatjuk. Kisebb távolság – több basszus.
9. Fésüszűrés
Azt a szűrést, amely akkor keletkezik, amikor egy jelet saját magához adunk időben kissé késleltetve, fésüszűrésnek hívják. A kapott frekvenciamenet hasonlít egy fésűre, innen az elnevezés. A fésüszűrés ritkán szándékos, de minden alkalommal hallható a hang produkciókban, létrejöhet akár akusztikusan, akár elektronikusan.
A jellemző előfordulása akusztikusan úgy történik, hogy a hangforrástól a címzettig (mikrofon) tartó úton van egy közvetlen irány és egy indirekt irány – egy egyszerű visszaverő felületen keresztül. Ugyanazt a hangot így a mikrofon kétszer kapja meg, közöttük rövid késéssel, amely fésüszűrést eredményez.
Annak érdekében, hogy ez a késleltetés ne befolyásolja a hangképet a mikrofon pozíciójában, a visszaverődést legalább 10 dB-lel (egyharmadára redukálva), de még inkább 15 dB-lel (egyötödére) csökkenteni kell.
Elektronikusan a jelenség akkor keletkezik, amikor egymástól egy bizonyos távolságra lévő két mikrofon ugyanazt a jelet veszi és mindkét mikrofon szintje azonos nagyságrendű.
Hogy elkerüljük a fésüszűrést a mikrofonok elhelyezésekor, a szomszédos mikrofonok közötti távolságnak legalább háromszor annyinak kell lennie, mint az elsődleges mikrofon és a hangforrás közötti távolság. Az is segít, ha a mikrofonok irányítottak és ellenkező irányba néznek.
Az ábrán háromféle fésüszűrés látható, A, B és C-görbe. Az azonos forrásból származó két jel összeadódik. A két jel közötti késés 2 ms (amely akusztikailag 66 cm-es jelút különbségnek felel meg). A legmélyebb vágás a frekvenciamenetben (A-görbe) akkor jön létre, amikor a direkt jel szintje és a késleltetett jel szintje pontosan megegyezik. A B és C-görbe 10 dB-es és 15 dB-es szintkülönbségnek felel meg.
Az 1:3-hoz szabály: a szomszédos mikrofonok közötti távolságnak legalább háromszor nagyobbnak kell lennie, mint az elsődleges mikrofon és a hangforrás közötti távolság. Irányított mikrofonok használatával a másodlagos jel tovább csökkenthető.
10. Rögzítők, tartók
A közelmikrofonozás gyakran azt jelenti, hogy a mikrofont a hangforrásra kell rögzíteni. Erre a célra speciális rögzítőkre, vagy tartókra van szükség. Az alapvető követelmények a következők:
- Tegye lehetővé a mikrofon optimális elhelyezését
- Tartsa a mikrofont fix pozícióban a hangszer kezelésének ellenére
- Óvjon a vibrációk átvitelétől (kézzajok, a hangszer mechanikus részei, stb.)
- Tartsa távol a saját zajt (recsegés, rezonálás, nyikorgás, stb.)
- Könnyű, sérülésmentes felszerelés és eltávolítás
- Masszív, strapabíró alkatrészek
- Nem feltűnő, kicsi és könnyű
- Az alkatrészek egyszerű tárolása használaton kívül
A DPA különlegesen nagy választékban kínál szerelési anyagokat és tartókat, amelyekkel a rögzítés könnyű és magától értetődő. A csíptető/rögzítő kínálat lefedi az akusztikus hangszerek túlnyomó többségét.
Meghatározott hangszerek mikrofonozásával kapcsolatban tekintse meg cikkeinket.