Útmutató a színpadi énekmikrofonozáshoz
Amikor az énekléshez választunk mikrofont, a hangtechnikusok gyakran olyat ajánlanak, amilyet már évek óta látnak a színpadon. A legendás fagylalttölcsér formát jól megalapozták a gyártók, mint például a Shure, így sokan úgy vélik, hogy az énekmikrofonnak így kell kinéznie.
A valóságban azonban a többi paraméter sokkal fontosabb, mint a forma. Milyen iránykarakterisztikát válasszunk? Hogyan kellene szólnia? Hogy reagál az énekhang részleteire? Színpadi monitorokat, vagy fülmonitort válasszunk? Vezetékes legyen, vagy vezeték nélküli? Rengeteg választás kínálkozik.
Miért úgy néz ki az énekmikrofon, mint a fagylalttölcsér
A kézi mikrofonok jellegzetes formája egyrészt történelmi okokra vezethető vissza, másrészt bizonyos audió igényeknek kell eleget tenniük – legfőképpen biztos fogású markolatra és kontrollált szélzaj- és pop szűrőre van szükség. Ezek az alapvető dolgok helyet igényelnek az eszközön belül és kívül, tehát a mikrofon az átlagos kéznek megfelelő ergonomikus kialakítású formát kapott. A leghatékonyabb szélzaj- és pop szűrés érdekében a lehető legnagyobb távolságnak kell lennie a belső membrán és a száj között, ez megfelelő kosár méretet kíván. Ugyanakkor a mikrofon teljes méretének nagyobbnak kell lennie, mint a kismembrános kondenzátor, felvételi mikrofonnak, és kisebbnek mint a nagymembrános, hengeres, „madárkalitka“ stúdiómikrofonnak. Az előadó szempontjából elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy „elbújjon“ mögé (mintha hangszer lenne), ugyanakkor elég kicsinek ahhoz, hogy mozogjon vele a színpadon és a közönség is lássa őt.
A mikrofon viselkedése
Egy professzionális énekes szemszögéből a mikrofon hangszíne és általános hangvisszaadása a lehető legélethűbb kell hogy legyen. Az emberi hang egy különleges hangszer, amelynek hangját nem változtathatja meg a mikrofon. A tudás és a gyakorlat azt mutatja, hogy a legjobban ezt kondenzátor mikrofonkapszulával lehet elérni, amely gyorsabb és precízebb dinamikát nyújt, emellett egyenletesebb az átvitele és nagyobb a felbontása. Ha ezt az elvet színpadi körülmények között is érvényesíteni akarjuk, meg kell küzdeni a mikrofon által összeszedett egyéb hangforrások okozta zaj és interferencia problémájával. Gyakran szinte lehetetlen külön szabályozni az énekhangot és a zenekar hangját, nem beszélve a környezetről. A kondenzátor mikrofonnak egy másik sajátos jellemzője is van a dinamikussal szemben: a kondenzátor mikrofon lineárisan reprodukálja a hangforrás természetes szintjét egy távolságból, míg a dinamikus mikrofon általában csak a közeli hangforrásra reagál.
Előadói megfontolás
Az előadás pszichológiai aspektusait, különösen az élő előadásét, semmilyen körülmények között nem szabad figyelmen kívül hagyni. A tehetséges előadó szempontjából a mikrofon az ő hangszere, és mint ilyen, egy különleges és értékes eszköz – természetesen nem érzelmi jelentőség nélkül. A megfelelő érzékelési élmények – milyen érzés kézben tartani, mekkora a súlya, milyen színű – és minden apró részlet számít, amikor énekmikrofont választunk. Tehát a legtöbb művész számára fontos, hogy megtalálja azt a mikrofont, amelyet kellemes használni és jó vele előadást tartani, valamint segít a művészi kibontakozásban is. Számos kiváló énekmikrofon közül lehet választani, tehát gyakran a személyes preferencia dönt.
Mikrofon technológiák
Amikor élő előadásban használatos mikrofonokról beszélünk, a leggyakoribb az egyik jellemzőre, az irányítottságra való hivatkozás. Mivel nagyon kevés felhasználó fog gömb iránykarakterisztikás kézi mikrofont választani színpadi használatra, a hangtechnikus dolga meghatározni, hogy melyik iránykarakterisztika a legalkalmasabb az adott projekthez. A leggyakoribb választási lehetőség a kardioid, a szuperkardioid és a hiperkardioid. Használhat headset mikrofont is, amely lehetőséget nyújt a szájhoz közeli elhelyezésre és nem szükségszerűen igényel keskenyebb irányérzékenységet. Kezdjük az iránykarakterisztikák meghatározásával.
- Kardioid – elsőrendű kardioidként is ismert – körülbelül 6 dB-es jelcsökkenése van ±90°-os szögből, a legnagyobb jelcsökkenést 180°-ból (hátulról) produkálja.
- Szuperkardioid – nagyobb jelcsökkenést, körülbelül 9 dB-t biztosít oldalról, emellett a legtöbb frekvencián 180°-os hátsó lebenye van. Ez az iránykarakterisztika emlékeztet a nyolcas formájú mikrofon karakterisztikára, amelyből származik. Felhasználók figyelem: a nevében lévő „szuper“ nem feltétlenül jelent jobbat, ez csupán a nagyobb oldalsó jelcsökkenésre utal. A legnagyobb jel-elnyomás körülbelül ±125°-nál jelentkezik. Továbbá a szuperkardioid nem összekeverendő a szubkardioiddal (széles kardioidként is ismert), amely iránykarakterisztika a kardioid és a gömb között helyezkedik el.
- Hiperkardioid – leginkább a nyolcas formájú iránykarakterisztikára hasonlít, csak nagyobb oldalsó jel-elnyomása van, körülbelül 12 dB, és hátrafelé nyitottabb, körülbelül 6 dB-es jelcsökkenéssel.
Mindegyik iránykarakterisztikának megvan az előnye és hátránya. Az élőben keverő hangmérnök számára a mikrofonválasztáskor a legfontosabb tulajdonság a különféle jelcsökkenés. Ezeknek a jellemzőknek a megértése és hasznosítása a kulcs a mikrofonnal elérhető legjobb hangzáshoz.
Élő hangkeverés
Élő hangkeveréskor a kivezérlés/gerjedés aránya a legfontosabb figyelembe veendő paraméter. Amennyiben az énekhang szintjei közötti arány olyan magas, mint a körülötte lévő hangok szintje, nincs probléma. A valóságban az énekhang nem képes versenyre kelni a színpadi monitorok, vagy hangos hangszerek, mint például dobok és gitárok hangerejével. Amikor a tökéletes szintet létrehozzuk, fontos hogy emlékezzünk arra, hogy a szuperkardioid mikrofon sokkal érzékenyebb a hátulról érkező (180°) hangokra, mint a kardioid, tehát ennél az iránynál óvatosnak kell lenni. Másrészről viszont a szuperkardioidnak nagyobb az oldalsó jel-elnyomása.
Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a mikrofonok megváltoztatják a viselkedésüket amikor énekes használja őket, mivel az emberi fej akusztikus visszaverő felületként viselkedik néhány frekvencia esetében. Az eredmény az iránykarakterisztika érzékelhető megváltozása, jellemzően a mikrofon kevésbé lesz irányított. Ebben a szituációban a legfontosabb dolog nem a kardioid és szuperkardioid közötti választás, hanem sokkal inkább a külső zajok szintje, amelytől lehetőség szerin óvakodni kell.
Itt jön a képbe a színpadi monitor, vagy fülmonitor használatának kérdése. Ennek megbeszélése nem ennek a cikknek a témaköre, de a kivezérlés/gerjedés aránnyal való küzdelemben előnyösebb a fülmonitor.
Proximity hatás – milyen közel mehetünk?
Mindig van ok és következmény. A színpadi énekmikrofonok esetében a jellemző forgatókönyv a következő: a cél az egyéb hangforrások elszigetelése, tehát irányított (kardioid, szuperkardioid, vagy hiperkardioid) mikrofont választunk.
Az irányított mikrofonok nyomásérzékeny típusok, amelyek lágyabb membránt alkalmaznak, ezek sokkal hajlékonyabbak és nemkívánatos hangokat hoznak létre, amelyek nem az énekből származnak, ilyenek a pop és szél hangok. Ezért van a legtöbb színpadi mikrofon esetében szükség némi szivacsra a szélzaj- és pop szűréshez. Felhasználók figyelem: a szélszivacsok megváltoztathatják a mikrofon magasfrekvenciás viselkedését és iránykarakterisztikáját. Sok esetben rezgéscsillapításra is szükség van a puhább membrán anyag nagyobb szórásának következtében.
Ilyenkor annak érdekében hogy nagyobb kimenő jel, vagy intimebb előadás jöjjön létre, az énekesek gyakran a mikrofonkosárra helyezik az ajkukat. Az ajkaknak a mikrofonhoz való közelsége kellemetlen akusztikai torzítást okoz, a hang zavaros lesz. (Próbáljunk meg az ujjunkat közvetlenül az ajkaink elé helyezve beszélni, tapasztalni fogjuk.) Ilyen esetekben figyelni kell arra, hogy a mikrofon nagy hangnyomástűrő képességgel rendelkezzen. A 150 dB feletti hangnyomás nem szokatlan azon énekesek esetében, akik a mikrofont a szájukhoz egészen közel helyezve használják. A gyakorlott énekesek az ajkaiktól kis távolságban tartják a mikrofont, ez befolyásolja a mély hangok szintjét a kardioid (nyomásérzékeny) mikrofon használatakor.
Tehát az irányított mikrofon alkalmazása során számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a mély hangok szintje a mikrofon és az énekes szája közötti távolságtól függ. Egy jó énekmikrofon esetében a proximity effektet ehhez a célhoz igazíthatjuk. Továbbá elfogadható távolságtűréssel rendelkezik, amelyen belül dolgozhatunk.
Kábellel, vagy kábel nélkül
A kábel nélküli mozgás szabadsága csábító, de meglehetősen drága a vezetékes verzióhoz viszonyítva, és nem teljesen zaj- és torzításmentes. Normális esetben mi választjuk ki, hogy vezetékes, vagy vezeték nélkül énekmikrofont használunk. A DPA egyik énekmikrofonja – a d:facto™ Vocal Microphone – kábeles mikrofonként vásárolható meg, azonban szépen vezeték nélkülivé alakítható a mikrofonfej egyszerű lecsavarásával és a vezeték nélküli markolatra szerelésével. A 2028 típusú énekmikrofon vezetékes és két különböző vezeték nélküli változatban is megvásárolható.