Tíz probléma, amit a digitális kütyük nem tudnak rendbe hozni

posted in: mikrofon egyetem | 0

10-things-digital-gizmos-cannot-correct-for-you-L-1

Ez a cikk végigvezet tíz olyan jelenségen, amit a digitális eljárások nem tudnak nem megtörténtté tenni.

Címszavak: dinamikatartomány, torzítás, clipping, fésűszűrés, rossz keverés, rossz akusztika, alacsony felbontás, áthallás, tér torzulás.

Megszerezhető tudás: megtudhatjuk, hogy a digitális processzorok nem tudják rendbe hozni a helyiség, készülék és felvételi formátum hibás kiválasztását

Írta Eddy B. Brixen audiospecialista

Mindenhol digitális technikát alkalmazunk. Azonban nem árt emlékezni, hogy bár a digitális eljárások gyönyörűek, de nem adnak szükségszerűen választ minden problémára: a hangunk analóg, számtalan hangszer analóg, a hanghullámok analóg módon mozognak, és ami a legfontosabb, a fülünk is analóg.

Íme egy lista azokról a problémákról, amelyeket nem oldanak meg a plug-inek, bármennyire is előnyösnek tűnnek.

1. A dinamikatartomány túl kicsi

Amennyiben a felvételi szint túlságosan alacsony, illetve a digitális felbontás nem biztosít elegendő számú bitet, szűk dinamikatartományt fogunk tapasztalni. Nem létezik „zajszint eltávolító“ plug-in. Valamennyi sistergést el lehet fedni, és ily módon kevésbé hallhatóvá tenni. Azonban ez csupán kozmetika – nem pedig a dinamikatartomány szélesítése.

2. Torzítás (clipping)

Torzítás többféleképpen keletkezhet. Az egyik – de nagyon hallható – formája a clipping, amely akkor fordul elő, ha a bemenetre túl sok audió jelet küldünk. Amikor az eredeti hullámforma ilyen formán megváltozik, a jel torzul. Megnézve a spektrumot, sok harmonikus (felhang) jelenik meg a jelben. Néhány okos algoritmus elfogadható szintre képes csökkenteni a „tiszta“ clippinget. Azonban kritikus füllel figyelve mindig hallható marad. A torzítás más formái nem adnak esélyt a javításra.

3.Torzítás (intermodulációs)

Az elfedhetetlen torzítás másik formáját intermoduláció (IM) okozza. Leggyakrabban az IM nemkívánatos alacsony frekvenciás komponenseket generál és ad a spektrumhoz. Mellesleg a mikrofonokban is keletkezhet ilyen. Egy csörgődob felvételével egyszerűen ellenőrizhetjük, hogy a mikrofonunk mennyire viselkedik jól (vagy rosszul) ebből a szempontból. Figyelmesen hallgassuk meg a felvételt és rá fogunk jönni, milyen nehéz megszabadulni a torzítástól. Esetleg valamilyen magas áteresztő szűrő segíthet, de persze ez a mikrofon frekvencia menetét is megváltoztatja.

4. Fésűszűrés

Fésűszűrés akkor fordul elő, amikor két mikrofonnal készítünk felvételt ugyanarra a sávra, a mikrofonok ugyanazt hallják, de kicsit eltérő távolságban vannak a hangforrástól. A fésűszűrés név utal a keletkezett frekvencia menetre, amely úgy néz ki mint egy fésű. Amennyiben a hangforrás mozog, esély sincs arra, hogy megpróbáljuk korrigálni a teljes frekvencia menetben végigvonuló beszakadásokat és kiugrásokat.

5. Rossz összekeverés (hogyan lehet „szét“ keverni?)

Amennyiben nem használunk valamilyen keverő automatikát és a végső összekeverés nem szól jól, nehéz „visszacsináló“ funkciót végezni. A Semantic Audio emberei keményen dolgoznak, hogy találjanak egy olyan algoritmust, amely képes ilyesmire. Azonban ez egyelőre inkább tréfa, mint valóság.

6. Rossz akusztika

Ha akusztikus hangszerekről készítünk felvételt, különösen ha zenekarokról, a terem akusztikája alapvető részét képezi a teljes hangképnek. Amennyiben olyan helyiségben készül a felvétel, ahol a lecsengés túl hosszú, nincs lehetőség a zengést kivonni a hangzásból, ha olyanban ahol túl rövid, utólag adhatunk hozzá mesterséges zengetést. Azonban nagyon gyakran a zenészek maguk próbálják kompenzálni a hiányzó zengést több vibratóval, hangosabb játékkal, stb., de az eredmény nem ugyanaz, mintha megfelelő akusztikai körülmények között játszottak volna.

7. Alacsony felbontású fájlok

Digitális felvételnél érdemes a fájlokat lineáris formátumban és a lehető legnagyobb felbontásban tartani (24 bit jobb mint a 16). Ha egyszer a felvételt veszteségesen tömörített módon tároltuk, nincs visszaút. Nincs az a rendszer, amely vissza tudná állítani azokat a biteket, amelyeket egyszer már eldobtunk.

8. Nagy áthallás

Többsávos felvételek összekeverésekor alapkövetelmény, hogy a sávok között ne legyen áthallás. Ez tökéletes szabadságot ad keveréskor. A gyengén szétválasztott sávok semmit nem adnak a mixhez, a végtermékből hiányozni fog a definiálhatóság és a hangzás áttetszősége, semmilyen digitális készülék nem tudja kitisztítani.

9. Tér torzulás

Amikor sztereó, vagy surround felvételhez elhelyezzük a mikrofont, többnyire az a cél, hogy világosan meghatározzuk a hangforrás helyét és irányát. Néha több mikrofonra van szükség ahhoz, hogy megteremtsük a helyes arányt, például a zenekaron belüli csoportok esetében. Azonban ha nem ügyelünk a különböző hozzáadott perspektívák hatására, a végső hangkép zavaros lesz, az egyes hangforrások pozíciója nem lesz tisztán meghatározható. Nincs olyan digitális eljárás, amely helyreállítaná a felvételi tér geometriáját.

10. Rossz mikrofon

Ha nem a feladathoz megfelelő mikrofont választunk, nem tudjuk növelni a dinamikatartományt, nem tudjuk pótolni a hiányzó frekvenciákat, nem tudjuk csökkenteni a rossz felbontásból adódó „sáros“ hangképet – nincs olyan gomb, amelyre az lenne írva, hogy SÁR ±10. Esetleg kompenzálhatjuk a mikrofon hangszínét, vagy frekvencia arányát, de ez minden.